Netlinkek

 Elfelejtett Jelszó
 Regisztrálok
Megtekintve: 31|Válasz: 0

Akik nem bikiniben várják, hogy megmentsék őket

[Cím másolása megosztáshoz]

1712

Téma

410K

Válasz

610K

Pont

Elérhetetlen

Rank: 10Rank: 10Rank: 10

Pont
60140

Aktív tagBulvár I

  • Kapott 12 köszi
  • Adott 331 köszi
Elküldve 2019-7-16 23:01:44 | Mindent mutat |Olvasó mód
A Monte-Carlói Tévéfesztivál egyik jellegzetessége, hogy rendkívül jó szervezett, és az interjúbeosztást úgy 99%-ban szentírásnak lehet tekinteni. Kábé délig. Utána pont az történik, mint az este kilences fapados járattal, ami a napi negyedik fordulóra már összeszedett annyi késést, hogy másfél órás hátrányból indul: ha az újságírónak kettőre van időpontja az LA's Finest című sorozat főszereplőivel, azaz Gabrielle Unionnal és Jessica Albával, simán előfordulhat, hogy 13:50-kor még a hárommal előtte levő spanyol divatlap riportere faggatja őket a cipőjükről. Amire, hadd tegyem hozzá gyorsan, rém készségesen válaszolgattak, mint ahogy egyébként mindenre, ami a mostani sorozattal kapcsolatos (másról nem lehetett kérdezni őket). A csúszás miatt a személyes interjúkból gyorsan kerekasztal lett, viszont messze a legjobb hangulatú, amin valaha részt vettem.
                           Mi volt a végső érv, amivel rávették önöket a sorozatra?                         
                        GU: Hú, több is, például tud mondani olyan krimisorozatot, amiben két nem fehér, női főszereplő van? Nem tud. Ez volt az egyik, egyfajta kultúrmisszió, hogy aki krimit akar nézni, ne mindig tökugyanolyan fehér pasikkal találkozzon. A másik, hogy amikor elküldték nekem a forgatókönyvet, és tetszett, a cégemmel beszállhattam a gyártásba, és executive producerként beleszólásom van mindenbe.
                        JA: Gondoljon bele, egy fekete nő, döntéshozó pozícióban. Sokkoló, mi? Gaby keresett meg engem utána, vázolta a két főszereplő dinamikáját, a sorozat stílusát, és felajánlotta, hogy legyek én is executive producer.
                        
                                                  Miért pont Jessicát akarta?


GU: Mert olyan nőt akartam, aki kemény, határozott, nem tojja össze magát a pasiktól, és fel tudja velem venni a tempót. Meg akiről mindezt el is hiszi a néző. Egy főnénit. De nagyon keményet. Ami meg a magánéleti részét illeti, mivel együtt fogunk dolgozni, nagyon nem volt mindegy, mennyire kattanunk egymásra, és mennyire tud főnök lenni a kamera mögött. Jess tökéletes választás volt.
                        JA: Az utóbb tíz évben nagyon lazára vettem a filmes/tévés kötelezettségeimet, nagyon kevés dolgot vállaltam el (azokat is inkább csak szívességből), mert inkább az üzleti életre és azokra az ügyekre fókuszáltam, melyek nekem fontosak. Aztán elküldték nekem a könyvet, elolvastam és úgy voltam vele, hogy a Dark Angel jó régen volt, de ettől még eléggé élveztem csinálni, és valahol ez is egy akciósorozat, ráadásul beleszólhatok az alkotásába is, a stáb összetételébe...
                        GU: Ne már, ez úgy fog lejönni, mintha egy hatalommániás ribanc lennél. Az tényleg nagyon fontos volt mindkettőnknek, hogy a sztorik alakulásába belefolyhattunk. Nem akartuk telepakolni az epizódokat olyasmikkel, amikről üvölt, hogy csak azért van benne, mert az írója, egy középkorú fehér pasi, így képzeli el egy fekete nő lakását.
                        JA: Mondjuk ezen az is segít, hogy az írószobában a hollywoodi átlaghoz képest szokatlanul sok fekete női író dolgozik.
                                                  Elég régóta benne vannak az iparban, ez az első alkalom, hogy a kamera mögött is van befolyásuk?                        
                        GU: Volt egy másik sorozatom, Being Mary Jane, ott is kaptam executive producer kreditet, de nem volt igazi hatalmam vagy jogköröm, szóval ja, nekem igen, és úgy tudom Jessnek is ez az első. Csak bólogass, ezt viszem én, pihizzél.
                                                                        Jessica Alba és Gabrielle Union Monacóban, 2019. június 14-énFotó: Tony Barson


                        
                        JA: Már az előbb is akartam mondani, hogy van egy véd- és dacszövetség köztünk, valami kimondatlan kapcsolat, amit az anyaság csak erősített. Amikor például az írószobába bent kellett lennünk, és szoptattam, Gaby szó nélkül beült, és ugyanezt mondta, mint az előbb. "Ezt viszem én, pihizz."
                        GU: És amikor már rendesen forgattunk, és a lányom hamarabb jött, mint vártuk, akkor Jessica vett át mindent tőlem szó nélkül, amihez nem kellettem. De visszatérve a kérdésre, az, hogy most van először befolyásunk, szerintem egy rakás pozitív dologgal járt, például sikerült racionalizálni a gyártási folyamatokat, pontosabban átszervezni. 25 éve dolgozom Hollywoodban, és egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy bárki is figyelembe vette volna az én igényeimet. Érdekli a gyártást, hogy fogorvoshoz kell mennem? Nem. Foglalkozik a producer azzal, hogy időben odaérjek az iskolába a gyerekért? Dehogy foglalkozik. Ezen sokat változtattunk. Elődleges volt, hogy a forgatási rend senkit ne tartson a stúdióban vagy a külső helyszínen feleslegesen. A gyártásvezetőnk remekül összerakta a napokat úgy, hogy figyelembe vette a magánéletünket is.
                        JA: És ami a legfontosabb: büszkék vagyunk arra, hogy a sorozat családbarát, és nemcsak papíron. Ha Hollywoodban nő vagy és szülsz, ajánlom, hogy legyen egy rakás félretett pénzed, mert villámgyorsan kiderül, hogy a stúdiók nem kérnek belőled. Háromóránként szoptatnod kell, vagy lefejned a tejet? Szar ügy, a forgatás nem áll le csak ezért - és ez a színészeknek, a sztároknak adott válasz, el lehet képzelni, mi történik egy rendezőasszisztenssel. Márpedig a gázsit epizódokra lebontva kapja mindenki, azaz ha nem vagy ott, nem kapsz pénzt sem. És ha egyedülálló anya vagy? A te bajod, oldd meg.
                        GU: Nincs fizetett szabadság, nem támogat sem az állam, sem a munkáltatód, elképesztő, de a maximum, amit egy amerikai anya kaphat, az három hónap fizetés nélküli szabadság, eddig van biztonságban a melód. A szórakoztatóiparban ez sincs. Nálunk igen, mindenkinek jár fizetett szabadság.
A Bad Boys-franchise a kilencvenes évek macsókorszakának szülötte, ráadásul Michael Bay a rendezője, hogy lehet ezt úgy átültetni nőkre, hogy ne legyen béna?


GU: Amikor először szóba került, hogy a Bad Boys II-ben alakított karakterem köré spinoffot írnak, az volt az egyetlen kérésem, hogy ne olyan legyen már, mint az eredeti filmek, csak a főhősöknek nem farkuk, hanem vaginájuk van. Jerry Bruckheimer producer és a gyártó Sony viszont garantálta, hogy nem erről lesz szó, ráadásul elég sokat költenek rá, hogy úgy is nézzen ki, mint egy nagyszabású akciófilm.
                                                  A karakterekben azért lehet némi párhuzamot érezni. Mit lehet ilyenkor kitalálni, hogy a nézők ne csak legyintsenek?                        
                        JA: Vannak olyan elemek, amiket szerintem azért kellett megtartani, hogy egyértelmű legyen, melyik franchise-ba tartozik a sorozat. Az én karakterem egy anya, a családja a legfontosabb, pont olyan, mint Marcus (Martin Lawerence) az első filmből. Gaby Sydje meg Mike-ra (Will Smith) hajaz, szingli, pasizik és csajozik is, jóval bevállalósabb. De a szerepek ennél jóval nüanszosabbak, van amikor dögösek vagyunk, máskor viccesek, nőiesek, érzékenyek, dühösek, csalódottak, kiábrándultak, önzők... Mint amilyenek az emberek, a nők a valóságban, és amilyennek Hollywood nem szereti ábrázolni őket, mert az esetek 90 százalékában a női karaktereket a férfi írók szűrőjén keresztül láttatják, azaz adott helyzetben úgy viselkednek, ahogy egy férfi gondolja vagy elvárja.
                        GU: Olvastam egy tanulmányt régebben - és bocs, ez nem tartozik szorosan ide, csak eszembe jutott - amiben azt összegezték, hogy általában milyen szerep jutott a hollywoodi filmekben a nőknek. Lesújtó volt az eredmény, a legtöbb esetben a megmentésre szoruló barátnő/feleség/szingli szomszédlány skatulyába sorolták be őket. Annyira tipikus, nem? Ott van a csaj az égő házban, azon nyolc ablak, két ajtó, a földön kalapács, és várja a pasit, hogy megmentse.
                                                                        Az LA's Finests premierén, Hollywoodban, 2019. május 10-énFotó: Kevin Winter / Getty Images Hungary


                        
                        JA: Bikiniben. Vizes hajjal.
                        GU: Vagy felsliccelt, mélyen dekoltált ruhában. Mert miért ne, ugye. Vajon hányszor hangzott el az a mondat egy akciófilm forgatásán, hogy "Tom, túsz vagy, hamarosan kiszabadítanak, de addig is, vedd már fel ezt a feszes alsógatyát, és spárgázz párat!" Szóval nagyon élvezzük, hogy ebben a sorozatban mi diktálunk, és nem elveszett szerencsétlen kislányt játszunk.
                                                  A történetekbe, forgatókönyvekbe beleszólhattak?                        
                        GU: Bizonyos mértékig igen. Sokat agyaltunk kettesben azon, hogy milyen sztorikat szeretnénk viszontlátni, és hogy változtassunk rajtuk annyit, hogy ne legyenek klisések. Azért van nehéz dolgunk, mert a krimiknek megvannak az íratlan szabályaik, és bizonyos fordulatokat, elemeket egyszerűen elvárnak a nézők. Persze mindkét főhős kapott titokzatos/erőszakos múltat, és az első évadon áthúzódó főszál is ezekre épít, de az első évadban nagyon nem akartuk megújítani a zsánert.
                        JA: Azért azt feltétlen említsük meg, hogy 15 éve egy ilyen krimisorozatban a fekete csaj lett volna az első, akit kinyírnak valami lövöldözésben. Mert nagy a szája. Meg pasizik. Nem otthon kotlik.
                        GU: Nem szerethető. Ezzel a világból ki lehet kergetni. A network tévékben volt divat kétféle fekete női karaktert írni, az egyik az ilyen unalmas, vanília, senkinek nem ártó barátnő, aki bejön, mosolyog, támogatja a főhőst, és balra el, 22 részen át. A másik meg a nagypofájú feka csaj, akinek van véleménye, elmondja, ha kell, ha nem, és a második részben elüti egy busz. Persze, hogy a 22 részes szerethető melót választottam, valamiből élni is kell.
                                                  Azért ma már jóval árnyaltabbak a sorozatok mellékszereplő is, nem?                        
                        JA: De, a kínálat megnövekedett, a nézők jobban odafigyelnek arra, mit fogyasztanak, és más a "szerethető" definíciója is. Ami egy 50 éves férfi számára elfogadhatatlan, egy 18 éves csajnak lehet éppen szerethető, nem? Nem Teréz anyákat és Grál lovagokat akar látni a néző sem, hanem olyan karaktereket, amik élnek, hibáznak, kiborulnak, megsértődnek.
                                                                        LA's FinestFotó: Erica Parise / Spectrum Originals/Sony Pictures Television


                        
                                                  Az egyik utolsó forgatási napjukon történt egy baleset, amiben az egyik showrunner, Brandon Sonnier jobb lábát térd alatt amputálni kellett. Hogy dolgozták ezt fel?                        
                        GU: Nagyon nehezen. Egy kaszkadőrjelenet után történt a dolog, nagyon rossz helyen állt az a sátor, amiben a stáb a jelenetet nézte végig monitorokon. Egy autós üldözés vége volt, a kocsi megpördült, és belecsapódott egy halom kartondobozba, de nem lassított le eléggé, és a lendülettől a sátorban kötött ki. Brendon lába a kocsi alá szorult, szörnyű volt. De nagyon kemény fickó, két hét múlva már talpon volt, és mankóval a hóna alatt edzette a fia baseballcsapatát.
                                                  Az LA's Finest egyelőre még nem látható hazai tévé műsorán.





























Forrás:index
                        



Válasz írásához be kell jelentkezni Belép | Regisztrálok

Pontszerzési szabályok

Archivum|Mobil|Darkroom|Netlinkek  

GMT+1, 2019-8-19 18:17 , Processed in 0.063776 second(s), 32 queries .

Powered by Discuz! X3.2

© 2001-2013 Comsenz Inc.

Gyorsválasz Fel Vissza a listához